Helytörténet

   Somogy 1948-ból származó címerlevelében látható szőlőfürt arra is utal, hogy e vidék minden nemes ital és étel hazája. E megye, az erdőségek, a vadak, a víziszárnyasok, a halak és a gombák otthona, s azzal a ranggal büszkélkedhet, hogy a középkor uralkodóitól szakácsok kaptak földeket a mai Nagyszakácsiban és környékén. Ugye milyen apró dolgokon múlhat egy település sorsa? Híres királyaink hálásak voltak ínyesmestereik - ízes falatokban, testet öltő - fáradozásaikért. A budai udvar szakácsai - szakács dinasztiái - évszázadokon át a falu szülöttei voltak. Az uralkodók becsülték a mestereket. Azok a szakácsok, akik apáról fiúra örökítve tisztségként viselték a királyi konyha és asztal gondját, csakis megbízható emberek lehettek. IV. László, Károly Róbert, Nagy Lajos, Zsigmond, Mátyás, II. Ulászló és II. Lajos király udvarában szakácsi mesterszakácsok készítették az étkeket. Mátyás király idejében már hetvenkét szakácscsalád élt a településen, akik több mint 200 nemesi telekkel rendelkeztek. A leghíresebb mesterszakácsok: Eresztvényi Ferenc, Nemes Szakácsi Mihály és fia, Balázs, Weres György, Gondos János és fia, Illés voltak. A középkori falu keletkezésének históriájával együtt néveredete is érthető. Előbb Királyszakácsiként, később Nagyszakácsiként szerepelt a tizedjegyzékekben. A falu elnevezése mellett beszédes vezetéknevek - Kövér, Sós, Szita, Szakács - őrzik az egykori ősök emlékét. Történelmi források csak 1272-ben említik a település nevét, de a falu fennmaradt építészeti emlékei közül régebbi az az 1250-ben épült Pálos kolostor, ahol a szakácsi nemesek is temetkeztek. Az 1400-as években már városi kiváltságokkal büszkélkedő településen 1446-ban két templom is állt. Az egyik Szent Domokos, a másik Mindszentek tiszteletére. A török pusztítás után az egykori három faluból, Kis-, Nagy és Királyszakácsiból megmaradt mai településre a XVIII. században költöztek át. Létezett még Külsőszakácsi és Szakácsi Kölked is. A falu műemlék jellegű római katolikus templomát 1808-ban építették csodálatos klasszicista stílusú oltárképeit és freskóit 1882-ben festették. A település történet őrzi a szabadságharc egyik győztes csatájának emlékét, amikor a nemzetőrség a horvátokkal ütközött meg. A természet az itt élőket sem kímélte: 1869-ben és 1873-ban hatalmas tűzvész pusztított, melyek során több mint nyolcvan ház elpusztult. A XX. század 30-as éveiben még 1900-an laktak a 445 házban, és iparosból is feljegyeztek akkor több mint félszázat. A legnagyobb birtokosok 100-150 hektár földön gazdálkodtak. A szakácsi nebulók az 1755 óta működő római katolikus népiskolában tanulták a betűvetést. A lakosság olyan társadalmi szerveződéseket hozott létre, melyek közül különösen jól működött a XIX. század végén alakult polgári olvasóegylet, az önkéntes tűzoltóegylet és az iparoskör. A II. világháborúban tíz nagyszakácsi zsidót deportáltak. A háborút követően, 1959-ben alakult meg a helyi termelőszövetkezet, melyet 1970-ben a tapsonyi Rákóczi szövetkezethez kapcsoltak, s ilyen formában napjainkban is működik. A község közigazgatása változatosan alakult a század folyamán: 1950-ig a nagyszakácsi körjegyzőséghez tartozott Tapsony is, 1970-ig pedig önálló községi tanácsok jöttek létre. Fordított volt a helyzet 1970-től 1990-ig, amikor a tapsonyi tanács része lett Nagyszakácsi. 1991 óta azonban újból önálló jegyzőség irányítja a falu közigazgatását.

   Nagyszakácsi a Balaton vonzáskörzetének és Belső-Somogynak a határán, a Marcali-hát kedves lankáin helyezkedik el, Marcalitól 15 kilométerre, délnyugatra. Csak műúton közelíthető meg, a 68-as útról Tapsony felé nyugatra letérve, vagy Marcaliból, Szőcsénypusztán keresztül délnyugatra haladva. A közúti közlekedés megfelelő, az autóbuszközlekedés jónak mondható a szomszédos településekkel, vasút azonban csak 15 kilométerrel távolabb van. Az egyutcás szerkezetű felépítés miatt úgy tűnhet, hogy a világ leghoszszabb falujába tévedt a látogató. A község portái tágasak, máig őrzik a település egykori gazdagságának és a kisnemesi gazdálkodásnak az emlékét. A házak nagy többsége felújításra szorulna, az itt élő, ma már többségében nyugdíjas lakosság ezt nem tudja vállalni. A község legnagyobb intézménye, a megyei önkormányzat által fenntartott óvoda, iskola és nevelőotthon, amely több mint 50 embernek ad munkát, és ahol csaknem 70 állami gondozott gyerekkel együtt a nagyszakácsi alsósok is tanulnak. A felső tagozatosok Marcaliba, illetve Böhönyére utaznak reggelente iskolába. A falu egyetlen ipari munkahelye a Tekla Kft. festéküzeme, amely 27 helybélinek ad munkát. Működik még a faluban pékség és dolgozik egy keramikus házaspár is. A királyi szakácscsaládok leszármazottaitól a helyi önkormányzat megvásárolta a Kossuth utca 153. számú ingatlant. A több mint 200 éves épületből az ezredfordulóra szakácsmúzeumot alakítottak ki, kertjében pedig pihenőházak lennének a kikapcsolódni szándékozó mai fakanálforgatók számára. A terv megvalósításához a Magyar Gasztronómiai Szövetség is segítséget ígért. A szövetség amúgy 1998-óta szakácsinak is számít: az önkormányzat jelképesen, 1 hektáros területet adományozott a szervezetnek. A Királyi Szakácsok Versenyét 1993 óta mindig augusztus első hétvégéjén rendezik meg. A megmérettetésen az ország és Európa legjobb szakácsai mérkőznek egymással, szigorú feltételek mellett. Csak a középkorban is ismert alapanyagot használhatnak, és a lakoma csak szabadtűzön sülhet-főhet. A megterített, roskadozó királyi asztal a reneszánsz pompát adja vissza. A verseny és a ma már rendszeresen több napig tartó programok szervezője a Királyi Szakácsok Nyomdokán Hagyományőrző Egyesület. A fő attrakciónak számító főzőversenyt középkori zene, maskarások, gólyalábasok kisbíró és reneszánsz hangulat teszi színesebbé. A környékbeli települések népi udvaraiban a vidék hagyományos ételeit - krumplispogácsát, dödöllét, káposztás rétest, kocsonyát, töltött káposztát, sült káposztát, vadpörköltet, túráscsuszát - kóstolhatnak a vendégek.

   A falu központjában megelevenedik a középkori piac, ahol mézeskalácsos, kardkovács, kékfestő, fazekas, fafaragó és más korabeli mesterségek mutatkoznak be, miközben bajvívók és vándorszínészek szórakoztatják az ott bámészkodókat. Az első verseny alkalmával, 1993-ban, bizonyára még a lelkes segítők közül is kevesen hitték, hogy Nagyszakácsi visszatérve gyökereihez, jövőt talál magának. Az újjászületését pontosan annak köszönheti majd mint keletkezését: a híres somogyi konyhának. A versenyek alkalmával a három nap alatt több tízezer ember fordul meg a faluban, és viszi hírét a településnek. Az önkormányzat pedig ennek okán úgy határozott, hogy a régről híres magyar vendégszeretet lesz a falu legjobb befektetése. Az ősi hagyományokat az év során többször szeretnék feleleveníteni: egynapos vagy esti programokra, és hosszabb sütő-főző tanfolyamokra egyaránt gondolnak. Ehhez szállás- és vendéglátó helyekre lenne szükség, a távlati tervek között pedig egy üdülőfalu létrehozása is szerepel. Hasonló aranytartalék a falu határában a jó minőségű termőföld. A királyi szakácsok földjén termett zöldségeket, fűszereket a faluban szeretnék feldolgozni. Az erre vállalkozókat építési telekkel és termőterülettel tudná az önkormányzat segíteni.